Puffadás, hasfájás: mi a különbség az IBS és a SIBO közt?
Egyre szélesebb körben válnak ismertté az IBS és a SIBO kifejezések, ugyanis egyre többen bajlódnak emésztési problémákkal. Mielőtt azonban bárki önmagát diagnosztizálná irritábilis bél szindrómával (IBS) vagy kontaminált vékonybél szindrómával (SIBO), érdemes ezt szakorvosra bízni, hiszen a más jellegű kórképek kizárásán túl a terápia is különbözhet. Dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai Központ belgyógyásza, gasztroenterológus beszélt a sokakat érintő témáról.
Hasfájás, puffadás? IBS és SIBO tünete is lehet
Az irritábilis bél szindróma (IBS) az emésztőrendszer funkcionális betegségei közé tartozik, amelynél nincs igazolható szervi eltérés. A tünetek attól is függhetnek, az emésztőrendszer melyik részét érinti a működési zavar. A kontaminált vékonybél szindróma (SIBO) megnevezés arra utal, hogy a vastagbélben élő baktériumok a normálistól eltérően visszajutnak a vékonybélbe.
A két betegséget könnyű összetéveszteni a laikusoknak, hiszen a tünetek sokszor teljesen fedik egymást. Mindkettőre jellemző az alhasi fájdalom, a feszülés, a puffadás, a hasmenés vagy a székrekedés, a gázképződés. Emellett főként a SIBO esetén előfordulhat sürgető székletürítési késztetés, hányinger, hányás, bár ez sem feltétlenül minden esetben, leggyakrabban itt is a puffadás, hasfájás a vezető tünet. Tovább bonyolítja a kérdést, hogy a két kórkép gyakran társul egymással.
Hogyan lehet diagnosztizálni az IBS-t és a SIBO-t?
Mindkét kórkép diagnózisában elsődleges, hogy kizárjuk szervi betegség fennállását, hiszen ilyenkor a kezelés szigorú diéta tartását (liszt-érzékenység, étel-allergiák), gyógyszeres kezelést (gyulladásos bélbetegségek, divertikulitisz) vagy sebészi beavatkozást (daganatos betegségek) jelent. Azért is fontos már a korai tüneteknél orvoshoz fordulni, mert a szakorvos segítségével kialakított vizsgálati terv megkíméli a betegeket felesleges vizsgálatok (például étel-intolerancia-tesztek) elvégzésétől és indokolatlan diétás megszorításoktól.
- Az IBS esetében sajnos a diagnózis megállapításához nem ismerünk specifikus módszert. A kórisme a felállítása a szervi betegségek kizárásán és a tünetek mérlegelésén alapul. – ismerteti dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai Központ belgyógyásza, gasztroenterológus. - A SIBO diagnosztizálása ennél konkrétabb, bár nagy körültekintést igénylő teszteléssel történhet, nevezetesen a laktulóz kilégzési teszttel. Ez egy közel 3 órás vizsgálat, amelynél megfelelő előkészítés után éhgyomorra végez a páciens hidrogén kilégzési tesztet, majd egy laktulózzal elkevert pohár víz elfogyasztása után ezt 20 percenként megismétli. Ilyenkor azt elemezzük, milyen tüneteket produkál a páciens és mennyi idő alatt jut el az anyag a vastagbélbe. Ezt a tesztet minden páciensnél egyéni elbírálás alapján, elsősorban antibiotikus kezelés után jelentkező panaszok vagy tartós sav-gátló kezelés esetében javasoljuk.
A terápia mindig összetett
Az IBS-nek nincs egyértelmű terápiája, elsősorban a tünetektől függ. Az étrendben egyensúlyba kell hozni a megfelelő rostbevitelt azzal, hogy a puffadást elősegítő élelmiszereket ki kell iktatni és természetesen, ha valakiről kiderül például glutén- és laktóz feldolgozási zavar, annak megfelelően kell felépíteni a táplálkozását. Emellett szóba jöhetnek görcsoldók, gázképződést csökkentő szerek, motilitásra ható szerek is. Fontos a rendszeres étkezés, élelmi rostokban gazdag étrend tartása, tartósított élelmiszerek fogyasztásának kerülése és a megfelelő folyadékbevitel. Mindezek mellett nélkülözhetetlen a stressz-állapotok kezelése, ebben a rendszeres sport, meditációs gyakorlatok segíthetnek, de a gyógyuláshoz szükség lehet pszichológus bevonására is.
Ha SIBO a diagnózis, és kiderül, hogy valamilyen szervi elváltozás, például sipoly vagy divertikulitisz okozza azt, a műtét jelenthet megoldást. Ez azonban csak ritkán fordul elő, jóval gyakrabban nem ilyen egyértelmű az ok. Ilyen helyzetben elrendelhetünk antibiotikumos kezelést, ugyanis a kontamináció annyit jelent, hogy szennyeződik a vékonybél, hiszen olyan baktériumok kerülnek bele, amelyeknek csak a vastagbélben van helyük. Az antibiotikus kezelés jó esetben a tünetek jelentős csökkenésével is járhat, de fontos mellé a megfelelő pre- és probiotikus támogatás is. Ezen kívül jól szokott működni az ún. low FODMAP étrend, amely során azokat az ételeket kell kerülni, amelyek nagyobb mennyiséget tartalmaznak a tüneteket okozó szénhidrátokból és azokat lehet fogyasztani, amelyek alacsony FODMAP tartalmúak. Ennek összeállításában és a tünetcsökkentő életmód kialakításában a gasztroenterológus és a dietetikus segíthet.
Forrás: Gasztroenterológiai Központ (www.gasztroenterologiaikozpont.hu)
